A párizsi Picpus temető egy kicsiny templom és kolostor mellett kőfallal körülvett békés, nyugodt kert. A francia a forradalom áldozatainak a sírját őrzi. A templom falán az 1306 áldozat nevét megörökítették - 31 nap alatt ennyi embert végeztek ki. Az elítélteket a Place de Trone-on végezték ki - a párizsi Forradalmi Községtanács 1794. június 10.-i rendelete értelmében akkor ott állt a guillotine. A kivégzőhelytől 800 méterre volt egy mély homokbánya volt, ide hordták éjjel a fejetlen holttesteket – ez ma a Picpus temető.
1794. július 17-én a 16 Compiegne-i kármelita is a párizsi Place de Trone-on vesztette életét. Ezek az alázatos lelkek az ancien régime és az ancienne religion híveiként állítólag puszta létében veszélyeztették a köztársaságot, a szabadság-testvériség-egyenlőség ellenségeinek nyilvánították őket, ezért halálra ítélték.
Mielőtt működésbe lépett volna a guillotine gépezete, a perjelnő, Szent Ágostonról nevezett Teréz, arra kérte a hóhért, hogy engedélyezzen számukra néhány percet, és hogy utolsónak maradjon. Megállt a guillotine-hoz vezető lépcső mellett és a Veni Creator himnuszt intonálta: a Szentlelket hívta segítségül a halálba indulókra. Szerre felléptek az apácák, letérdelve engedélyt kértek, hogy meghalhassanak, a perjelnő pedig csókra nyújtott egy tenyerében rejtett kicsinyke szobrot: Mária karján tartja a gyermek Jézust. Az első apáca a Laudate Dominum zsoltárt intonálja, vele énekelnek a társai, és Isten dicsérve így halnak meg mind a tizenhaton.
Dicsérjétek az Urat, minden népek,
Magasztaljátok őt, minden nemzetek.
Mert erős fölöttünk az ő irgalma,
És az Úr hűsége örökké megmarad.
Zsolt 116
Honnan jöttek, kik voltak, mivel érdemelték ki sorsukat, Kitől lehettek ilyen erősek?
__________________
Illusztráció forrása, és további képek a Picpus-temetőről:
