2011. 09. 26.

Megszűntek a szentmisék

      Október 31-én a Cordeliers utca 14. sz. alatt lakó közösség egyik tagja, d'Hangest nővér meghalt. Éppen ötven éves volt. 1742-ben született, 1762-ben tett fogadalmat. 1790. augusztus 6-án kijelentette, „ha ezer élete volna, azt is ebben az életállapotban akarná eltölteni, és semmi sem tudná arra az elhatározásra bírni, hogy elhagyja a házat, ahol lakik, és ahol megtalálta a boldogságát”. A közösséget ért zaklatások siettették halálát.
      Néhány hét múlva a kármeliták szerzetesi életük egyik legnagyobb megpróbáltatását élték át.
      Az 1791. november 29.-i törvény elrendelte, hogy el kell mozdítani azokat a papokat, akik nem teszik le az esküt a papok világi alkotmányára. Az 1792. augusztus 26.-i törvényrendelet ezt minden Rómához hű papra kiterjesztette. A deportáláshoz elegendő volt, ha a megyéből hat polgár követelte egy pap eltávolítását.
      Compiègne-ben két olyan pap működött, aki letette a szabadság-egyenlőség esküt, de nem tett esküt a papság polgári alkotmányára. Carlet abbé a vizitációs nővérek, Courouble abbé pedig a kármeliták káplánjaként teljesítette szolgálatát. Akadt azonban a megyében hat polgár (Duflos, Etave, Guy, Renault, ifj. Leclerc és Capeaumont), akik követelték ennek a két papnak eltávolítását. A törvény 7. cikkelye szerint tehát nem volt joguk papi hivatásuk további gyakorolására. A hivatal megfogalmazása szerint: „...tekintve, hogy Carlet és Courouble polgárokkal szemben kedvezőtlen vélemény alakult ki, és ennek következményeként kellemetlen jelenetekre kerülhet sor, ami nem csak az ő számukra, de a szerzetesnők, sőt az egész város számára is bonyodalmak kiindulópontja lehet, a községtanácsnak kötelessége megelőzni mindenféle rendbontást...”. Ezek a különös indítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy elűzzék hazájukból a két papot, akik nem tettek mást, mint békésen teljesítették szolgálatukat.
      Courouble abbé Németországba távozott, és ott is halt meg 1800-ban.
      Tekintettel az akkori körülményekre, a kármelita nővéreket nagyon érzékenyen érintette, hogy pap nélkül maradtak. Nem csupán arról volt szó, hogy elment egy pap, aki hosszú évek óta lelkivezetőjük volt, de egyáltalán ki helyettesítse? Hogyan lehet papot találni az általános deportálás időszakában? Nem reménykedhettek abban, hogy állandó papjuk lesz. Megszűntek a szentmisék a Szent Antal templomban és a lakásokon.

2011. 09. 02.

A perjelnő levele

      Az új körülmények között - négy házban külön élve - némi nehézséget jelentett a szabályos szerzetesi élet kialakítása. Egy nap a Cordeliers utcában lakó Brideau alperjelnő átjött a Szent Antal utcába, hogy beszéljen a perjelnővel, de ez nem sikerült. Brideau anya, aki mindig a legaprólékosabban megtartotta a szabályokat, most különböző ellentmondásokat volt kénytelen megtapasztalni, ezt szerette volna elmondani. A perjelnő levélben válaszolt:

J.M.J.T.[1]
      Ha az én kedves nővérem látogatása tegnap nem hozta meg a találkozás örömét, az nem baj. ... Sokféle akadállyal találkozunk, és a dolgok nem mennek a mi kedvünk szerint. Jelenleg sem az idő, sem a hely nem a mi megelégedésünket szolgálja. Az legyen mindennapi gyakorlatunk, hogy erről folyamatosan lemondunk, és mindenben csak arra törekszünk, hogy Isten kedvéért szeretettel viseljük el a másikat. Kedves nővérem és nagyon szeretett leányom, ez pótolja Önnek az összes többi külső önmegtagadási gyakorlatot, amit hagyjon el ebben a hónapban. Jóváhagyom és teljes szívemből megáldom azt az elhatározást, hogy egész hónapban igyekezzen magatartását rendezettebbé tenni, mert az első időben ez némileg hiányzott és biztosan nem tetszik Annak, akinek mindig imádandó és szent akarata megengedte azokat a szomorú körülményeket, melyek ezt a zavart okozták... Legyünk hát újra összeszedettek, imádkozzunk, és tartsuk meg a szilenciumot, amennyire lehetséges úgy és akkor, mint a kolostorban, ugyanígy a lelkiolvasmányt se hagyjuk el. Nagyon sok ember egyáltalán nem kételkedik abban, hogy a különböző lelkigyakorlatokat a megfelelő órákban továbbra is elvégezzük. Nagyon meglepett az a tapintat, hogy ezekben az órákban nem akarnak zavarni bennünket. Mások pedig csodálkoztak, hogy a szokásos lelki gyakorlatok helyett öt órakor dolgozni láttak bennünket...Tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt, nem csak azért, hogy mások épülésére szolgáljunk, hanem saját lelki előrehaladásunk érdekében is... De csak annyit, amennyi lehetséges, és tegyük félre az aggályoskodást, mert biztos, hogy a mi jelenlegi helyzetünk elbírja a kivételeket, amit egy őszinte szívnek el kell ismernie, de amivel egy hűséges szív nem él vissza... Isten vele kedves leányom! Hűség és nyugalom!”

      A levél nagyszerűen megmutatja, hogy a perjelnő az új körülmények között képes volt a szabályzat másodlagos követelményeit felfüggeszteni, hogy ezzel még inkább megőrizze és óvja a lelkiséget.

__________________________
[1]     Jézus, Mária, József, Teréz