Megszűntek a szentmisék

      Október 31-én a Cordeliers utca 14. sz. alatt lakó közösség egyik tagja, d'Hangest nővér meghalt. Éppen ötven éves volt. 1742-ben született, 1762-ben tett fogadalmat. 1790. augusztus 6-án kijelentette, „ha ezer élete volna, azt is ebben az életállapotban akarná eltölteni, és semmi sem tudná arra az elhatározásra bírni, hogy elhagyja a házat, ahol lakik, és ahol megtalálta a boldogságát”. A közösséget ért zaklatások siettették halálát.

      Néhány hét múlva a kármeliták szerzetesi életük egyik legnagyobb megpróbáltatását élték át.

      Az 1791. november 29.-i törvény elrendelte, hogy el kell mozdítani azokat a papokat, akik nem teszik le az esküt a papok világi alkotmányára. Az 1792. augusztus 26.-i törvényrendelet ezt minden Rómához hű papra kiterjesztette. A deportáláshoz elegendő volt, ha a megyéből hat polgár követelte egy pap eltávolítását.

      Compiègne-ben két olyan pap működött, aki letette a szabadság-egyenlőség esküt, de nem tett esküt a papság polgári alkotmányára. Carlet abbé a vizitációs nővérek, Courouble abbé pedig a kármeliták káplánjaként teljesítette szolgálatát. Akadt azonban a megyében hat polgár (Duflos, Etave, Guy, Renault, ifj. Leclerc és Capeaumont), akik követelték ennek a két papnak eltávolítását. A törvény 7. cikkelye szerint tehát nem volt joguk papi hivatásuk további gyakorolására. A hivatal megfogalmazása szerint: „...tekintve, hogy Carlet és Courouble polgárokkal szemben kedvezőtlen vélemény alakult ki, és ennek következményeként kellemetlen jelenetekre kerülhet sor, ami nem csak az ő számukra, de a szerzetesnők, sőt az egész város számára is bonyodalmak kiindulópontja lehet, a községtanácsnak kötelessége megelőzni mindenféle rendbontást...”. Ezek a különös indítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy elűzzék hazájukból a két papot, akik nem tettek mást, mint békésen teljesítették szolgálatukat.

      Courouble abbé Németországba távozott, és ott is halt meg 1800-ban.

      Tekintettel az akkori körülményekre, a kármelita nővéreket nagyon érzékenyen érintette, hogy pap nélkül maradtak. Nem csupán arról volt szó, hogy elment egy pap, aki hosszú évek óta lelkivezetőjük volt, de egyáltalán ki helyettesítse? Hogyan lehet papot találni az általános deportálás időszakában? Nem reménykedhettek abban, hogy állandó papjuk lesz. Megszűntek a szentmisék a Szent Antal templomban és a lakásokon.