A vértanúhalált halt nővérek életrajzai:
Világi neve Mária-Magdolna Klaudia Lidoine. 1752. szeptember 22-én született Párizsban, és már születése másnapján megkeresztelték a Saint-Sulpice plébániatemplomban. Szülei gondos nevelésben részesítették. A tehetséges kislány szívében korán felébredt a szerzetesi hivatás, de a család nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy a hozományt meg tudta volna fizetni. Ezért bemutatták őt XV. Lajos leányának, Lujzának, aki akkor már a Saint-Denis-i kármelita rendház perjelnője volt. Lujzára mély benyomást tett a fiatal lány intelligenciája, életkorát messze meghaladó buzgósága és tehetsége, ezért rávette a trónörökösnét, Mária-Antóniát, hogy saját jövedelméből fizesse ki a hiányzó hozományt. Mária-Antónia - akit a forradalom idején szintén lefejeztek - szívesen vállalta a költségeket. Lujza a Compiégne-i kolostorba irányította a fiatal jelöltet, ahová az 1773 augusztusában - huszonegy éves korában - lépett be. Három hónap múlva, november 14- én, rendi mindenszentek ünnepén öltözött be, és magas rangú pártfogója - Lujza királyi hercegnő - rendi nevét kapta, így lett Szent Ágostonról nevezett Teréz. Fogadalmát a következő év november 16-án tette le. Hivatását oly tökéletesen és buzgón élte meg, hogy elöljárói és nővértársai megbecsülését kiérdemelve fogadalmának tizenegyedik évében - 1785-ben - perjelnővé választották. E funkciójában Jézusról nevezett Henriett anyát követte, akinek jósága és bölcsessége nem hiányzott belőle sem. Nagyon szigorú volt önmagához, önmegtagadásaiban szinte a kegyetlenségig ment el, de ugyanakkor gyengéd figyelemmel gondoskodott nővértársairól. A három év letelte után - 1788-ban - újraválasztották. A rendkívüli, nehéz idők új követelményei még inkább aktivizálták energiáit, bátorságát és szerzetesi lendületét.
1789-ben harminchét éves volt, és készen állt a nagy eseményekre.
