Amikor 1789-ben kitört a francia forradalom, a Compiègne-i kármelita rendházban tizenöt kamővér, három segítő nővér, egy novícia és két külső nővér élt. E két utóbbi személy tulajdonképpen nem volt nővér, ők intézték a házon kívüli ügyeket. Öt év múlva e közösség tizenhat tagja halt vértanúhalált, köztük a két külső nővér. Először azt az öt nővért mutatjuk be röviden, akik nem lettek mártírok:
Jézusról és Máriáról nevezett Erzsébet (vezetékneve: Boitel), 55 éves korában 1791 februárjában a kolostorban halt meg.
Jézusról és Szent Péterről nevezett nővér (vezetékneve: d'Hangest) a kolostorból való kiűzetés után másfél hónappal, tehát 1792. október 31-én, 55 éves korában, egy Compiègne-i lakóházban halt meg.
Gondviselésről nevezett Stanislas (vezetékneve: Legros) és Jézusról nevezett Teréz (vezetékneve: Jourdain) nővérek 1794 márciusa körül - elöljárói engedéllyel - Rosiéres-be (Picardia) távoztak, hogy segítsenek Stanislas nővér testvérének, akinek hirtelen meghalt a felesége. Tehát júniusban, amikor letartóztatták a nővéreket, ők már nem voltak Compiègne-ben.
Megtestesülésről nevezett Mária nővér
Világi nevén Franciska-Genovéva Philippe 1761. november 16-án született Párizsban, Conti herceg házasságon kívüli gyermekeként. Húsz éves kora körül nagyon beteg lett (részleges bénasága miatt nem tudott járni, a gyomra nem bírta az ételt, stb.), az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Ebben az időben volt folyamatban Mme. Acarie boldoggá avatása. (Megjegyzés: Hérulle kardinális /1575-1629/ és Mme. Acarie /1565- 1618/ telepítették le a kármelitákat Franciaországban. Mme. Acarie két leánya is belépett, ő maga pedig segítő nővérként élt Franciaország első sarutlan kármelita kolostorában. 1791-ben avatták boldoggá. Rendi neve: Megtestesülésről nevezett Mária.) Philippe kisasszony egyik unokanővére a Pontoise-i kármelita rendház perjelnője volt. A közösség Mme. Acarie közbenjárását kérte, és kilencedet kezdett a beteg gyógyulásáért. Franciska-Genovéva megígérte, ha meggyógyul, belép a Kármelbe. A kilenced utolsó napján, 1784. július 16-án - Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén – tolókocsijában ott ült a reggel ötórai szentmisén Mme. Acarie kápolnája előtt. Amikor áldozáskor a szentostyát magához vette, meggyógyult. A gyógyulás tartósnak bizonyult és ő megtartotta ígéretét. 1786. szeptember 23-án lépett be a Compiègne-i Kármelbe, ahol 1787. március 23-án öltözött be és Mme. Acarie közbenjárására emlékezve, hálából az ő nevét vette fel: Megtestesülésrol nevezett Mária. Fogadalmát 1788. július 22-én tette le. A letartóztatás idején nem tartózkodott Compiègne-ben. 1794. márciusában ugyanis Párizsba ment, hogy örökségével kapcsolatos családi ügyeket intézzen. Ottléte a tervezettnél hosszabbra nyúlt, mert a hivatalok olyan iratokat is kértek tőle, melyek beszerzése nem volt egyszerű. Ez idő alatt rendszeresen levelezett a perjelnővel, és Párizsban találkozott is vele. Erről azonban a későbbiek folyamán részletesen beszámolunk.
William Bush írja:
Megtestesülésről nevezett Mária nővér egy évvel azután, hogy nővértársait kivégezték, 1795-ben mintegy nyolc hónapra visszatért Compiègne-be, s akkor már mint Madame Philippe, követelte a hatóságoknál a közösség javaiból rá eső részt, a hatóság ugyanis éppen azok elkobzására készült. A későbbiek folyamán Madame Philippe soha nem nyilvánitotta ki azt a vágyát, hogy belépjen egy újra meginduló Kármelbe. Huszonnyolc évi hányódó élet után 1823-ban a Sens-i Kármelbe vonult vissza. Itt élte le életének hátralévő tizennégy évét, de nem mint nővér, hanem mint fizető vendég. Mgr. Villecourt - a későbbi érsek – kívánságára itt írta meg társnői életrajzát. Neki köszönhető, hogy a tizenhat kármelita vértanú életét részletesebben ismerjük, hiszen velük élt nyolc éven át. 74 éves korában, 1836-ban halt meg, a kolostorra hagyva felmérhetetlen értéket jelentő írásait.
