A kolostor, 1641-1789
 |
| XIV.Lajos, Lebrun festménye, 1661 |
E gyakori és hosszú látogatásoknak valószínűleg nagy szerepük volt abban, hogy XIV. Lajos egyik leánya, Lujza, kármelita apáca lett. Egyszer így írt a perjelnőnek: „Nagy kérésem van Önhöz, de a legnagyobb titokban. Senki, semmilyen körülmények között sem tudhatja meg. Legyen olyan jó, és küldje el nekem azt a gyapjúinget, amelyet a novícia tegnap a beöltözésnél viselt. Elküldhetné egyik reggel a külső nővérrel, de jól becsomagolva és azzal a paranccsal, hogy csak nekem adhatja át.” Lujza a belépésre akkor határozta el magát végleg, amikor Madame du Barry a királyi udvarba költözött. Engesztelni és imádkozni akart apjáért. Lujza a Compiégne-i kármelitákhoz szeretett volna csatlakozni, de a király tiltakozott a hely megválasztása ellen. Az udvar könnyelmű élete és a hozzá túl közel épült szigorú Kármel egy vezeklő királylánnyal... E nagy ellentét nem tetszett a királynak. Így került Lujza Saint-Denis kármelita zárdájába, ahol egy idő után a kolostor elöljárójává választották. Innen írta egyik levelében a Compiegne-i perjelnőnek: „Bocsánatot kell kémem Öntől a sok kis csalásért, amit azért követtem el, hogy minden részletében megismerhessem szent szokásaikat... nem feledkezve meg a szent ruháról sem, amivel megloptam Önöket. Most már tudja, miért kérdezgettem annyit, s bizonyára mindent meg is bocsátott...” A királyi származású kármelita egész életében megőrizte szoros kapcsolatát a Compiegne-i apácákkal. Sok mindent küldött nekik, még azokat a novíciákat is odairányította, akiknek hozománya jelentősebb volt, és ez segítséget jelenthetett a szegény közösségnek. Így került Compiégne-be például Lidoine kisasszony, aki a forradalom megpróbáltatásainak éveiben a kolostor perjelnője volt, és akinek hozományát Mária-Antónia saját jövedelméből fizette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése