A forradalmat előre jelző események között akadt valami, ami közelebbről érintette a kármelitákat: II. József hozott egy rendeletet, amellyel hatalmas birodalmában feloszlatta a női és férfi szerzetesrendeket. A király leánya, Lujza, aki már perjelnő volt Saint-Denis-ben, gondoskodott arról, hogy a rendházaikból kiűzött németalföldi kármelita apácákat a franciaországirendházak befogadják. Minden erejével igyekezett rábeszélni a nővéreket, hogy fogadják el a felkínált segítséget, mert semmiképpen sem akarta, hogy szétszóródjanak és lemondjanak a szerzetesi életről. A németalfoldi apácák nem nagyon igyekeztek ezt igénybe venni, mert látták, hogy Franciaországot forradalom fenyegeti. Már jól ismerték azokat a megpróbáltatásokat és zaklatásokat, melyek a francia szerzeteseket akkor még csak fenyegették. Amikor a Bruxelles-i kármeliták elhatározták, hogy átjönnek Franciaországba, Lujza mindenben segítségükre volt. 1783 júniusát írták ekkor. A Compiégne-i Kármel útba esett, és vendégül látta a számkivetésbe indult németalföldi apácákat, akik éppen csak megpihentek, s utaztak tovább a menedékül kijelölt kolostorba. Egyetlen nővér - a Vilvorade-i rendházból Karolina - maradt itt hét évig, II. József haláláig, amikor nővértársaival együtt ő is visszatérhetett hazájába.
Ezek a külföldi események előrevetítették, mi vár a francia szerzetességre. A Compiégne-i apácák minden félelem nélkül készültek erre. Egy hagyomány élt köztük, mely szerint a jövőben egy egész közösség együtt fogja vállalni a vértanúságot. Buzgó vágyakozással remélték, hogy ez a kiváltság az övék lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése