Mária Szívéről nevezett Teréz nővér
Világi neve Mária-Antoinette Hannisset. Reimsben született 1740. július 18-án. 1763. február 10-én lépett be a rendbe, június 13-án volt beöltözése, és 1764. június 28-án tette le fogadalmát. Nővérei nagy megelégedésére hosszú időn át hűségesen teljesítette raktárosi megbízatását.
1789-ben negyvennégy éves volt.
Szent Ignácról nevezett Teréz nővér
Világi neve Mária-Lujza Gabriella Tréselle. 1743. április 4-én született Compiégne-ben, 1770. július 15-én lépett be a Kármelbe, és 1771. december 12-én tette le fogadalmát.
Hosszú órákat töltött az oltár előtt, imádságos könyvek segítsége nélkül társalogva Istennel. Egyik nővértársa kérdésére, hogyan képes erre, így válaszolt: A jó Isten olyan nagy tudatlanságot lát bennem, hogy azt gondolja, ebben az állapotomban egyedül csak Ő képes engem tanítani... és íme, veszi a fáradságot, Ő maga oktat.
Lelkében oly mélyen gyökereztek az erények, hogy semmi sem volt képes megrontani azok szépségét, vagy kisebbíteni erejüket. Mindez a legnagyobb egyszerűséggel és természetességgel jelent meg benne. A közösség ezért csak Rejtett Kincsnek nevezte. (Megj.: trésor /kincs/ és Tréselle /a nővér vezetékneve / hasonló hangzású.)
Megtestesülésről nevezett Mária nővér jegyezte fel a következő anekdotát: „Tisztelendő Anyánk javasolta, hogy három-négy nővér csatlakozzon hozzá, és vetélkedjünk egymással a szilencium megtartásában. Aki megszegte a szilenciumot, egyszerűen egy kis pontot írjon egy papírra, s a hónap végén valamilyen jutalomban részesüljön az, akinek kevesebb, mint három pontja van, vagyis háromnál kevesebb alkalommal beszélt feleslegesen. - Kedves Anyám, Szent Ignácról nevezett nővérnek okvetlenül részt kell ebben vennie - mondtam - De akkor gondosan figyeljétek és vigyázzatok, nehogy ő nyerje el a pálmát. Majd hozzátette: - Ezt komolyan mondom, mert állíthatom, a magam részéről még soha sem vettem észre, hogy megszegte volna a szilenciumot.”
Egyszer különös dolog történt. Jött a hír, hogy kis unokahúga született. A család úszott a boldogságban, anya és gyermeke jó egészségnek örvendett. Kármelita nővérünk így imádkozott: - Uram, aki az örök jelenben élsz, előtted áll múlt, jelen és jövő... Méltóztass meghallgatni az imádságomat, és ha előre látod, hogy ebből a gyermekből, akit hamarosan megkeresztelnek, egykor nem szent lesz, akkor most tedd őt angyallá az égben. Másnap reggel jött az újabb hír, a gyermek meghalt, és az orvosok semmi okát sem találták a hirtelen halálnak.
1789-ben negyvenhat éves volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése