Szent Lajosról nevezett nővér
Világi neve Mária-Anna Franciska Brideau. 1751. december 7-én született Belfort-ban. 1770. május 4-én lépett be a rendbe, szeptemberben volt a beöltözése, és 1771. szeptember 3.-án tette le fogadalmát. A szerzetesi erényekben példaképe volt az egész közösségnek, különösen kitűnt szerénységével, a szilencium megtartásával, és nagy pontosságjellemezte a zsolozsmában. A forradalom idején alperjelnői hivatalt töltött be.
1789-ben harmincnyolc éves volt.
Megfeszített Jézusról nevezett nővér
Világi neve Mária-Anna Piedcourt. Párizsban. 1715.december 8-án született Périszban. 1734. szeptember 3-án lépett be a rendbe, 1736. július 23-án ötözött be, és 1737. augusztus 2-án tett fogadalmat. Sokáig volt első sekrestyés, s hosszú élete folyamán a közösség szemében mindvégig példaképe a szerzetesi erényeknek. Az Istennek szentelt életet oly nagyra értekelte, hogy halála pillanatáig meg tudta őrizni egy egyszerű novícia alázatosságát és önátadottságát.
1789-ben hetvennégy éves volt.
Feltámadásról nevezett Sarolta nővér
Világi nevén Mária Thouret, 1715 szeptemberében született Meaux-ban. 1736. március 18.-án lepett be a rendbe, július 27-én kapta meg a szent ruhát, és 1740. augusztus 19-én tette le fogadalmát. Amikor megkérdezték, hogy ilyen vidám és élénk természettel, miként jutott arra a gondolatra, hogy a szigorú Kármelbe lépjen, így válaszolt: „Kínos története van ennek. Tizenhat éves koromban árva lettem, s minden lehetséges módon igyekeztem megszabadulni a gyámomtól. Hol rokonokhoz, hol más jó barátokhoz költöztem, ahol szabadon élhettem, és átadhattam magamat a szórakozásnak, különösen a táncnak. Nem is hagytam ki egyetlen alkalmat sem, és minden báli meghívást elfogadtam. Isten - aki engem magának akart - megengedte azonban, hogy egy bálban olyan tragikus esemény tanúja legyek, ami nagyon mély benyomást tett rám. Ekkor határoztam el, hogy nem csak bálba nem fogok többet menni, de Isten segítségével és kegyelmével a világot is elhagyom, kerül, amibe kerül. A jó Isten nem csak cukorral édesgeti magához az ő galambjait, mint például az én társnőmet, Megfeszített Jézusról nevezett nővért. Őt ugyanis annyira elbűvölte a kármelita öltözék, hogy minden más meggondolás nélkül, egyedül azért lett kármelita, hogy ezt a ruhát hordhassa.”
Sarolta nővér a rendben viselt különböző hivatalait a legnagyobb buzgósággal látta el, különösen mint betegápoló tűnt ki. Nagy szeretettel és lelkierővel ápolta az egyik nővért, akinek sebei borzalmas bűzt árasztottak, s ő ennek ellenére soha, legkisebb jelét sem adta az undornak vagy kedvetlenségnek. Ha kellett, éjjel vagy nappal, akár óránként is szeretettel kötözte be a sebeket. Sőt, amikor ő maga is szinte belerokkant az ápolásba és fel akarták menteni, azért könyörgött, hogy tovább gondozhassa a szegény beteget, aki nehezen tudna megszokni egy újabb ápolót.
1789-ben hetvennégy éves volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése